Születésünk pillanatától kezdve nagyon sok új dolgot kell megtanulnunk.Eleinte az életbenmaradáshoz szükséges alapvető dolgok ezek, de a minap el kellett gondolkozzak azon, hogy az életben maradáshoz nem csak születésünk pillanatában vannak tanulni valóink.
A gyermekkor egy nagyon csodálatos állapot,játékosan tanulunk nagyon sok hazsnos dolgot. Szerepjátékok segítik a tanulást,szeritnem a mai gyerekek nagyon jó helyzetben vannak, hiszen nagyon sok dolgot,könnyedén,játékos formában tanulhatnak. Az iskola megkezdésével átalakulnak a játszási szokásaik, egyre jobban teret engedünk a technikai vívmányoknak,ami nem gond, hiszen az is lehet tanító jellegű,de egyre kevesebb lesz a tényleges játék.
Amikor egy lehetséges osztályfőnökkel beszélgettem nemrég a legmeglepőbb számomra az a kijelentése volt, hogy ebés után még tanóráik vannak az elsősöknek.... Sokkal több az óraszámuk,mint egy felsősnek. Ez számomra zért elszomorító,mivel egyik héten még az oviban játszik, hiszen dolgozó szülő gyermeke,hol lenne a nyári szünetben? Majd másik héten beül az iskolapadba,ahol minden teljesen más. Tanóra lesz a játékidő helyett, ebés után pedig nem alhat,mert még 2-3 órája lesz.... Miért van ez így?Mert minden nap van testnevelés órájuk.Na ennél a mondatnál már hasamat fogtam a nevetéstől,mert ez egy olyan rendelkezés onnan fentről,ami azért értelmetlen ,mert ezek a gyerekek előző héten még az ovi udvarán szaladgáltak, vagy éppen otthon fára mászott, vagy a játszótéren jól megmozgatta magát. Szóval a minden napos tesivel inkább a felsőbb éveseknek kellene foglalkozni,ahol már mindennap a számítógép előtt ülve tölti a szabadidejét.Na mindegy...nem én alkotok törvényt.Sejthető pedig, hogy nálam nem így működne :-)
A tanulás fontos, és hasznos és néha túl sok a felesleges tantárgy,de ez van. Azért tanítottak anno egy évig fizikát, hogy a hűtőgép működési elvét tudjuk.Tudjuk?Miért tudnám,hiszen akkor sem érdekelt, és eszem ágában nem volt hűtőgép szerelőnek állni.
Általános iskola,gimnázium, főiskola,egyetem ismét hosszú tanulással töltött évek. Sok felesleges tantárgy, sok felesleges tudás alappal.
Aztán kezdődik egy olyan iskola, ahol már nincs tanóra, vagy iskola, csak a valóság,amit úgy hívunk, hogy az ÉLEt, csupa nagybetűvel.Várjuk, hiszem elég volt a tanulásból,várjuk a szabadságot.Túl nagy elvárással várjuk, közben kiderül, hogy csak szívás az egész,meg nagy pofonok, meg minden ismeretlen.
Ezeket miért nem tanítják az iskolában? Miért nincs olyan óra,amikor beszélgetni lehetne emberekkel?Legyen az orvos, vagy szakmunkás, hentes vagy pék vagy ápoónő, tanár,sportoló vagy a sarki zöldséges.Emberek,akik járják az élet iskoláját.Emberek akik elmondhatnák, hogy jók ezek a tantárgyak,de ha végeztél és találsz egy munkahelyet, ott mindent meg kell tanulnod,mert amit a suliban tanítottak, itt nem sokra mész vele.
Értem én, hogy nem lehet vizsgázni kávéfőzésből, vagy takarításból, esetleg érzelmi intelligenciából,párkapcsolatból,háztartástanból.... pedig régen ilyeneket tanultak. Nekem még volt olyan órám, ahol varrtunk, barkácsoltunk, technika óra néven igenis jó dolgokat csináltunk.Olyan dolgokat,amit akár mai napig tudok használni.Mert a hűtőgépem működési elve konkréten nem érdekel.
A kérdésedre a válasz az, hogy ezeket a dolgokat mi tanítjuk meg a gyermekeinknek.Ezzel nincs is gond, hiszen eljön velem a postára,látja, hogy befizetjük a villanyszámlát, elmagyarázhatom neki, hogy ez mi. Eljöhet velem vásárolni, megtaníthatom neki, hogy az étel innen kerül a hűtőgépünkbe, és zárójelesen akár a hűtőgép működési elvéről is mesélhetnék, de konkrétan nem érdekel... pedig tanították a suliban.
Elvihetném a bankba,ahol betétekről, megtakarításokról stb beszélhetnék neki, ha lenne annyi pénzem,hogy tudjak megtakarítani. Elvihetném különböző helyekre, hogy lássa kik dolgoznak ott, beszélgethetnénk ezekkel az emberekkel, ha nem dolgoznának éjt nappallá téve, hogy el tudják tartani a családjukat.
Mesélhetnék neki a nagy álmokról,párkapcsolatokról,házasságról, ha a média nem az ellenkezőjét sulykolná belénk....
Talán az iskola nem a legjobb módon működik.Talán nagyon sok tudásanyagot zsúfolnak bele ebbe a pár évbe, de mégis azt kell mondanom, hogy mindezek ellenére egyfajta biztonságot tud nyújtani.Biztonságot egy olyan változó világban,ahol néha nagyon kuszává válnak a hétköznapok,mégis tudjuk azt, hhogy ott leszünk holnap is.Nem küldenek el, nem kell aggódnunk ,mert jó helyen vagyunk.
Amikor viszont véget ér egy olyan szakasz következik, ahol sokkal kuszábbak a dolgok.Játékok kezdődnek, olyan helyzetek,amikről, ha a szülők beszélnek is, magunknak kell megtapasztalnunk az élet erejét,hatalmát.
Talán mind közül a párválasztással járó mizéria a legnehezebb.Sokkal könnyebb lenne ,ha mindenki őszintén és nyíltan játszana, de gondoljunk bele, mit gondolnánk egy olyan nőről,aki nyíltan elmondaná, hogy a boldogtalan, nélkülözéssel töltött gyermekkor után igenis egy egzisztenciával rendelkező férjet szeretne.Szeretne egy anyagi jólétet, megtapasztalná az élet ezen oldalát,akár bármi áron.Mit gondolnánk arról a pasiróla,ki szintén ilyen nőt szeretne,lehet az idősebb, kevésbé vonzó.Mit gondolnánk arról a láynróla,ki végig kitűnő bizonyítványt vitt haza,majd megtalálva az álom munkát nem boldogul párkapcsolati téren?Hiszen erről nem tanult az iskolában, nem volt szerelmes, max plátói,,mivel neki tanulnia kellett, bizonyítani,megfelelni a szülőnek.
Nagy hatalom van a kezünkben,amikor a következő generációt neveljük. Nem szégyen segítséget kérni, hiszen mi magunk is tanulunk nap,mint nap.Tanít minket az élet,nem kell elzárkózni előle.Merjünk élni,elesni,kérdezni.Vegyük fel gyerekeink ritmusát és nem szabad elfelejteni, hogy játékosan tanulni a legjobb móka.Az élet is csak anniyra nehéz,amennyire nehezítjük.
