reblog

Ez is egy olyan kifejezés,melyet egy filmben hallottam először,de maga a jelentése is elég elgondolkodtató.

Mostanában inkább Disney alkotásaiban gyönyörködhetek, és be kell vallanom, tetszik az a kosztümös varázsolt világ,melyről mesél. Mivel a film minden egyes mondata megvan-de miért mindig a Hófehérke?- van időm más elemek elemezgetésére.Nyilván a berendezés is pazar, a ruhák káprázatosak,de tudtátok, hogy ez a szegény kislány valójában kislány? Mindössze 14 év körülinek tippelték nemrég, ahogy az összes többi hercegnő sem lépte át a huszas küszöböt...

Tehát pár évszázaddal ezelőtt teljesen másképp udvaroltak, kerestek társat ezt ismerjük.A mai világban kissé minden összezavarodott,nagyon sok elvárás, nagyon sok vélemény, nagyon sok mindenből. Nehéz ebben megtalálni az aranyközepet.Nemcsak megtalálni nehéz, hanem a gyerekeinknek tovább adni úgy, hogy minél kevesebb sérülés érje.

Szóval mi is a helyzet ezzel az elhajlással?

A filmben tipikus pasik,akik x éve belesüppedtek a házasság kényelmes rendszerébe,de a szex már nem olyan...ez a szex....fura okok okozója tud lenni.

Szóval tudomásul kellene vennünk, hogy életünk során akadnak helyzetek, időszakok,amikor változtatnunk kell az életünkön,életmódunkon.Gondoljunk bele abba, hogy egy betegség során közli az orvosunk, hogy vannak még lehetőségeink,de ahhoz, hogy működhessen át kell alakítanunk az életünket.Mi pedig nehezen,de megtesszük, hiszen szeretnénk még élvezni e földi paradicsomnak éppen nem nevezhető helyet,de akkor is.

Szóval a szex is egyfajta betegésg lehet, bár bno kóddal nem látják el,de hallottunk már szexfüggő emberekről. Nemrég nagyon jó műsort láttam, nem volt pénisze a pasinak....Sajnálatos eset,de az orvook megoldották, hogy teljes életet élhessen.Mindent lehet kezelni,mindent lehet orvosolni.Szinte mindent.

Ennél a résznél sok minden agyban kell, hogy eldőljön.Hiszen egy családalapításnál is tisztában vagyunk azzal, hogy a terhesség alatt a szex háttérbe szorul. Amikor a baba megérkezik ismét szünetel a szexuális életünk.

El kellene fogadni, hogy egy nő szervezete, teste átalakul, hormonok harcolnak, hiába szeretné, ha nem is lehet, nincs rá lehetősége, vagy nem is kívánja.Ettől nem kell elhajlani a másik félnek,hiszen ez egy testi igény,amit lehet,szabad vagy kell is kontrollálni.

Kérdés az, hogy meddig lehet böjtölni, böjtöltetni.... Visszaélni nem szabad ezzel, hiszen a kapcsolatra nézve súlyos gondok elindítója lehet.Az sem mellékes, hogy x idő után a kapcsolatok is átalakulnak, becsúsznak a hétköznapok túléléseiért folyó küzdelmek, melyek szintén kihatnak erre a területre is. Lemondani persze nem kell erről, csak egy hosszabb szünet után nehéz visszakanyarodni.

Ez az írás azért született,mert olyan beszélgetés ihlette, ahol egy feleség megadta az engedélyt férje urának.... számomra furcsa és kissé érthetetlen ez a dolgog.Azonban beszélgettem a feleséggel és megértettem pár dolgot.

Hogy mi a véleményem? Őszintén?

1. Alap állásban,információ hiányában szimpla megcsalásnak minősül,amin nincs mit szépíteni....

2.Amenniyben jön egy kis információ a miértre,akkor már kezdem kapisgálni a dolgokat...

3.akarhogyan is kozelitem, ez MEGCSALÁS

Szóval adott két ember millió éves kapcsolattal,házassággal.... a szerelem után jön egy kölcsönös szeretet.Elfogadom a másik változásait, igényeit, támogatom a céljai elérérésében,megvalósításában. Akkor tud jól működni,ha mindkét fél ad és kap kölcsönösen. Tisztelnem és becsülnöm kell, hiszen sok-sok kaland, megpróbáltatás, öröm áll minden kapcsolat múltjában.

Azt tapasztalom, hogy a nőknek még mindig nagyobb teher jut a kapcsolatokban.egyrészt,mert dolgozniuk kell, majd folytatódik otthon egy második műszakkal, háztartással, gyerek neveléssel. Magukra fordított idő kevés.Eközben a férfi oldalról ott a munka és a második műszakból szépen kivonják magukat.Nem szeretnék senkit megbántani, hiszen ismerek olyan férjeket, akik kiveszik a részüket, sőt támogatják azt, hogy anyunak is jusson idő kicsit lazítani, feltöltődni,de ez a kisebb hányad. Akkor tud jól és sokáig működni a kapcsolat,ha anyunak is van "anyanapja" és apunak is van ideje magára.

A nőt boldoggá tenni nem nehéz,hiszen elég a kedvesség, a virág, kis apróságok... a másik,ami ennél jobban olvasztja a szívet az idő...Amit rááldozunk, hogy jobban érezhesse magát.Legyen ideje feltöltődni, amit a férfi tud biztosítani.Hiszen egy nő, ha jól érzi magát,akkor boldog...és, ha boldog a férjét is boldogan fogadja magába.Ez a titok,ami bár egyszerűnek tűnik, mégsem olyan könnyű kivtelezni...

És változatlanul hiszem, hogy az ilyen újalkotású szavak,mint az elhajlási engedély nem sok ember szótárába épülne bele,hiszen nem lenne rá szükség......

" egy napon megszülettünk

egy napon meghalunk

egy nap alatt

megváltozhatunk

egy nap alatt

szerelembe eshetünk

bármi megtörténhet

egyetlen nap alatt."

Amióta gyerekeim vannak a napok,hetek ,de még a hónapok is gyorsabban telnek.Ebben része van annak a tempónak,amit az iker lét diktál. Mert unatkozni nincs idő, nagyon üres járat sem,de valahogy minden nap ad valami csodát, pillanatot, amit azért érdemes észre venni, vagy kiragadni.

Vannak olyan napok,melyek vastagon túléősek,amivel szintén semmi gond, míg ezek a ritkábbak.alapjában nem lehet mindig mindenki hepi.Belefér pár rosszul sikerült nap is az életünkbe. Arra azért érdemes odafigyelni, hogy találjunk valami jót minden egyes napban.Nekem az esti lefekvés után következik egy gyors összefoglalója az adott napomnak. Rendezem azokat a dolgokat,melyeket sikerült elintézni,magamban feljegyzem azt is ,amit át kell tenni másik napra.Átgondolom az adott nap történéseit, jellegzetes pillanatait.Ne gondold, hogy ez órákat vesz igénybe.Kiragadom a fontosabb részleteket,mintha a képzeletbeli naplómba szeretném rögzíteni.

A fenti idézet indította el ezt a gondolatmentetet,hiszen minden egyes tettünk, gondolatunk, ötletünk EGY napon kezdődik. Az előzménye lehet napokat,heteket vagy akár hónapokat is igénybe vehet, de ha már ott van minden egyben,akkor jön egy nap,amikor minden összeáll.

Miért ne változtathatnánk az életünkön?Mi akadályoz meg abban, hogy változtassunk a jelenlegi helyzetünkön?

Munkahely,iskola a leggyakoribb problémás terület, hiszen lehet jó munkahely, nem jó kollégákkal, rossz főnökkel. Én tavaly kifogtam egy elég rossz főnököt,de a munkát imádtam, mindne benne volt,amit szerettem.Pár hónap múlva már éreztem magamon a feszültséget, mivel a főnököm minden apróságba belekötött.Nehéz ügy ez, hiszen a munka jó,de a jelenléte mérgező,éreztem, hogy közeleg az idő,amikor döntenem kell.... Pár hét múlva ő adta kezembe a kardot,ami egyrészt fájdalmas volt,de magam miatt jó döntés.Nem azon agyaltam, hogy akkor mi lesz?Lesz új munka stb...Ezek nagyon eszembe sem jutottak,mivel az adott helyzetre, problémára összpontosítottam. Arra kellett megoldást találnom,ami a munka elhagyása volt.Ezek után fellélegeztem, hiszen nem kellett ezzel az emberrel találkoznom,nem mérgezett a jelenléte tovább.

Ilyenek a változások is,amiket kívánunk,de nem merünk kimozdulni a komfort zónánkból.

Pedig meg kellene tenned magadért. Nem kellenek a kifogások, aki változtatni akar, az meg is teszi....vagy nem,de akkor ne panaszkodjon. Végig kell gondolni a jelenlegi helyzetet és merni kell lépni.Talán egy ilyen döntés következménye kissé visszavethet a presztizsünkön,de ezzel most ne foglalkozzunk.Nem szégyen az, ha úgy hagyom ott a pasimat, hogy a szüleimhez költözöm átmenetileg, hiszen ki segítene,ha nem a család.Regenerálódni amúgy is jobb a közelükben,átlendíthetnek a nehezén, figyelnek ránk.

Párkapcsolatban is hajlamosak vagyunk mentséget adni a másiknak, pedig már a vak is látja, hogy semmi értelme ennek a kapcsoaltnak.

Nehéz nagyon megtenni egy olyan döntést,ami tele van ismeretlennel.

Elmesélek valamit. Amikor két ember találkozik, és elkezd nagyon felpörögni a szenvedély,ezer fokon képesek élni.Egy olyan mozgató rugó jön létre, hogy hegyeket tudnának megmozgatni. A szerelem érzése hatalmas erővel bír, és sokkal könnyebben mozdulnak az emberek.Olyan szinten lépnek ki a komfort zónájukból, hogy idővel visszagondolva nem is értik, hogy akkor ezt hogyan is vállalták be.

Nos, ha átéltél hasonlót,ismered az érzést.

Márpedig, ha ismered az érzést, ismered azt is,ami adrenalin löketet tud adni.

Mire várni?

A mai nap nagyon alkalmas egy jó döntés meghozatalára.

Legyen ez az a NAP.

Az a nap,amikor valami új értelmet kap, elindul egy új folyamat.

Hinned kell abban is, hogy nem maradsz egyedül, lesz egy láthatatlan kéz,mely nem engedi, hogy eless az új utadon...... bármi megörténhet egyetlen nap alatt....

Születésünk pillanatától kezdve nagyon sok új dolgot kell megtanulnunk.Eleinte az életbenmaradáshoz szükséges alapvető dolgok ezek, de a minap el kellett gondolkozzak azon, hogy az életben maradáshoz nem csak születésünk pillanatában vannak tanulni valóink.

A gyermekkor egy nagyon csodálatos állapot,játékosan tanulunk nagyon sok hazsnos dolgot. Szerepjátékok segítik a tanulást,szeritnem a mai gyerekek nagyon jó helyzetben vannak, hiszen nagyon sok dolgot,könnyedén,játékos formában tanulhatnak. Az iskola megkezdésével átalakulnak a játszási szokásaik, egyre jobban teret engedünk a technikai vívmányoknak,ami nem gond, hiszen az is lehet tanító jellegű,de egyre kevesebb lesz a tényleges játék.

Amikor egy lehetséges osztályfőnökkel beszélgettem nemrég a legmeglepőbb számomra az a kijelentése volt, hogy ebés után még tanóráik vannak az elsősöknek.... Sokkal több az óraszámuk,mint egy felsősnek. Ez számomra zért elszomorító,mivel egyik héten még az oviban játszik, hiszen dolgozó szülő gyermeke,hol lenne a nyári szünetben? Majd másik héten beül az iskolapadba,ahol minden teljesen más. Tanóra lesz a játékidő helyett, ebés után pedig nem alhat,mert még 2-3 órája lesz.... Miért van ez így?Mert minden nap van testnevelés órájuk.Na ennél a mondatnál már hasamat fogtam a nevetéstől,mert ez egy olyan rendelkezés onnan fentről,ami azért értelmetlen ,mert ezek a gyerekek előző héten még az ovi udvarán szaladgáltak, vagy éppen otthon fára mászott, vagy a játszótéren jól megmozgatta magát. Szóval a minden napos tesivel inkább a felsőbb éveseknek kellene foglalkozni,ahol már mindennap a számítógép előtt ülve tölti a szabadidejét.Na mindegy...nem én alkotok törvényt.Sejthető pedig, hogy nálam nem így működne :-)

A tanulás fontos, és hasznos és néha túl sok a felesleges tantárgy,de ez van. Azért tanítottak anno egy évig fizikát, hogy a hűtőgép működési elvét tudjuk.Tudjuk?Miért tudnám,hiszen akkor sem érdekelt, és eszem ágában nem volt hűtőgép szerelőnek állni.

Általános iskola,gimnázium, főiskola,egyetem ismét hosszú tanulással töltött évek. Sok felesleges tantárgy, sok felesleges tudás alappal.

Aztán kezdődik egy olyan iskola, ahol már nincs tanóra, vagy iskola, csak a valóság,amit úgy hívunk, hogy az ÉLEt, csupa nagybetűvel.Várjuk, hiszem elég volt a tanulásból,várjuk a szabadságot.Túl nagy elvárással várjuk, közben kiderül, hogy csak szívás az egész,meg nagy pofonok, meg minden ismeretlen.

Ezeket miért nem tanítják az iskolában? Miért nincs olyan óra,amikor beszélgetni lehetne emberekkel?Legyen az orvos, vagy szakmunkás, hentes vagy pék vagy ápoónő, tanár,sportoló vagy a sarki zöldséges.Emberek,akik járják az élet iskoláját.Emberek akik elmondhatnák, hogy jók ezek a tantárgyak,de ha végeztél és találsz egy munkahelyet, ott mindent meg kell tanulnod,mert amit a suliban tanítottak, itt nem sokra mész vele.

Értem én, hogy nem lehet vizsgázni kávéfőzésből, vagy takarításból, esetleg érzelmi intelligenciából,párkapcsolatból,háztartástanból.... pedig régen ilyeneket tanultak. Nekem még volt olyan órám, ahol varrtunk, barkácsoltunk, technika óra néven igenis jó dolgokat csináltunk.Olyan dolgokat,amit akár mai napig tudok használni.Mert a hűtőgépem működési elve konkréten nem érdekel.

A kérdésedre a válasz az, hogy ezeket a dolgokat mi tanítjuk meg a gyermekeinknek.Ezzel nincs is gond, hiszen eljön velem a postára,látja, hogy befizetjük a villanyszámlát, elmagyarázhatom neki, hogy ez mi. Eljöhet velem vásárolni, megtaníthatom neki, hogy az étel innen kerül a hűtőgépünkbe, és zárójelesen akár a hűtőgép működési elvéről is mesélhetnék, de konkrétan nem érdekel... pedig tanították a suliban.

Elvihetném a bankba,ahol betétekről, megtakarításokról stb beszélhetnék neki, ha lenne annyi pénzem,hogy tudjak megtakarítani. Elvihetném különböző helyekre, hogy lássa kik dolgoznak ott, beszélgethetnénk ezekkel az emberekkel, ha nem dolgoznának éjt nappallá téve, hogy el tudják tartani a családjukat.

Mesélhetnék neki a nagy álmokról,párkapcsolatokról,házasságról, ha a média nem az ellenkezőjét sulykolná belénk....

Talán az iskola nem a legjobb módon működik.Talán nagyon sok tudásanyagot zsúfolnak bele ebbe a pár évbe, de mégis azt kell mondanom, hogy mindezek ellenére egyfajta biztonságot tud nyújtani.Biztonságot egy olyan változó világban,ahol néha nagyon kuszává válnak a hétköznapok,mégis tudjuk azt, hhogy ott leszünk holnap is.Nem küldenek el, nem kell aggódnunk ,mert jó helyen vagyunk.

Amikor viszont véget ér egy olyan szakasz következik, ahol sokkal kuszábbak a dolgok.Játékok kezdődnek, olyan helyzetek,amikről, ha a szülők beszélnek is, magunknak kell megtapasztalnunk az élet erejét,hatalmát.

Talán mind közül a párválasztással járó mizéria a legnehezebb.Sokkal könnyebb lenne ,ha mindenki őszintén és nyíltan játszana, de gondoljunk bele, mit gondolnánk egy olyan nőről,aki nyíltan elmondaná, hogy a boldogtalan, nélkülözéssel töltött gyermekkor után igenis egy egzisztenciával rendelkező férjet szeretne.Szeretne egy anyagi jólétet, megtapasztalná az élet ezen oldalát,akár bármi áron.Mit gondolnánk arról a pasiróla,ki szintén ilyen nőt szeretne,lehet az idősebb, kevésbé vonzó.Mit gondolnánk arról a láynróla,ki végig kitűnő bizonyítványt vitt haza,majd megtalálva az álom munkát nem boldogul párkapcsolati téren?Hiszen erről nem tanult az iskolában, nem volt szerelmes, max plátói,,mivel neki tanulnia kellett, bizonyítani,megfelelni a szülőnek.

Nagy hatalom van a kezünkben,amikor a következő generációt neveljük. Nem szégyen segítséget kérni, hiszen mi magunk is tanulunk nap,mint nap.Tanít minket az élet,nem kell elzárkózni előle.Merjünk élni,elesni,kérdezni.Vegyük fel gyerekeink ritmusát és nem szabad elfelejteni, hogy játékosan tanulni a legjobb móka.Az élet is csak anniyra nehéz,amennyire nehezítjük.

Spektrum home... egyik kedvenc csatornám.Mindig vannak jó műsorai.

Ez a mostani,telitalálat,bár még ülepítem magamban ezt a két látott epizódot,mivel elég velős.

Angol házaspárok, családok 2-3 gyerekkel megpakolják a bőröndjeiket és nekivágnak a világnak.

Írtam erről az érzésről,amikor hetekre befészkeli magát az ember fejébe.Kitörölhetetlenül ott van.Figyelmeztet és csak rajtad múlik, hogy mit kezdesz vele. Nos ezek a családok nem engedték el szó nélkül a dolgot, elkezdtek ötletelni, majd az ötletet valósággá formálva csomagoltak, cselekedtek és nekivágtak.

Egy házaspár a 3 fiúval egészen Új-zéland közeli szigetig repült.Vásároltak egy lakatlan szigetet.A 21. század nyújtotta kényelmet felcserélték egy üres földterületre.Szóval gondolj bele, letesz a repülő egy kisebb szigeten,majd még hajózol picit és ott egy föld terület,ami onnantól a tied, csinálj vele bármit,akármit. 8 éve vannak a szigeten, gyerekek imádják... no igen,ott nőttek fel, nem nagyon emlékeznek a ködös,de annál jobban felszerelt Angliára.A férfi halat fog, házat épített, holott nem kétkezi ember volt ,hanem a szállodaiparban dolgozó kenyérkereső.Jól érzik magukat és imádják az életüket.

A másik házaspár Dél-Amerika egyik részét célozta meg a 13 hektáros területükkel.Szintén 3 gyermekkel és bőröndökkel érkeztek.Apa kiadónál dolgozott, anya színházban.Egy nap döntöttek, cselekedtek és elindultak.

A műsorvezető eltölt náluk pár napot, belekóstol abba az életbe,ami számunkra nagyon nomád, nagyon vadon.

Számomra a másik véglet.Számomra szükségtelen ekkora változtatás beiktatása, holott lehet, hogy ez az igazi.

A komfort zónám elhagyásához valóban olyan cselekedetre van szükség,amit még csak el sem tudok képzelni.

Ezek az emberek nulla tudással, de annál nagyobb lelkesedéssel hoztak egy olyan döntést,mellyel 180 fokban változtattak az életükön.Ha akkor jobban kutakodnak, és itt az internet világában nem is olyan nagy ördöngősség kicsit utána járni, hogy milyen lehetőségeik vannak egy lakatlan szigeten... Bár én ezt kutakodás nélkül is tudom, hogy nem sok.egy döntésünk lényege abból áll, hogy megvan bennünk a múlt által okozott sérelem, amit szeretnénk lezárni.Szeretnék változtatni az életemen, ezért a múlttal szakítanom kell.Koncentrálnom kell a jelenre és a jelenben levő lehetőségeimre.Majd ki kell találnom, hogy az ötletem, hogyan tudom megvalósítani.

A szigeten egy évig sátorban laktak. Nem vagyok kimondottan sátrazós, kempingezős típus,és szeretem is magam körül a bútorokat, a fürdőkádam,mely a nyugalmam szigete egy-egy fárasztó nap után,ahol kb 5 percig egyedül is lehetek.Nem azt mondom, hogy belevágnék egy ilyen kalandba, hiszen soha ne mondd, hogy soha.Azt feltételezem, hogy számomra más kaland szükséges a komfort zónám elhagyásához.Talán nagy őrültség lenne felülni egy repülőre és elég messze utazni innen, majd ott felépíteni egy új életet a gyerekekkel.Talán egy ilyen őrült lépés adna új szerelmet, igaz barátokat, jobb munkahelyet.Vidéki ember vagyok, van kis konyhakertem, pár lábas jószágom,lehetőségem van arra, hogy több időt töltsek a gyerekeimmel. Teljes mértékben átérzem ezeknek az embereknek a döntését,mert nem maguk miatt tették meg azt a nagy utat,hanem a gyerekeik miatt.Nekik szeretnének gondtalan gyermekkort biztosítani, kicsit kitolva a gyermekkor határait.Ebben igazat kell adnom, hiszen a mai gyermekeink gyorsabban felnőnek. Itt a sok elektronikai kütyü, a társadalom sugallta elvárások, a szülők leterheltsége miatt korábban kell önállóvá válniuk.

Talán egy nagyon vidéki,szegényes iskolába járnak, de ott is ugyanaz a tanrend, ott is tanulnak matematikát, irodalmat,olvasnak verseket, számolnak négyztere emelnek stb. A szülők viszont megtanítják nekik azt a gyakorlati tudást, amit a városban nem tudtak volna.ezért tisztelettel adózom nekik,mert kemény munkával teremtenek nekik egy ilyen lehetőséget.Hiszen kora reggeltől késő estig megállás nélkül lehet dolgozni egy önellátó helyen.Mégis együtt vannak, egymásért vannak,majd elmennek a folyóhoz egy közös fürdőzésre a nap végén.

Mindezt csak akkor tudjuk meg, ha bezárjuk azt az ajtót, hogy a jobb kinyílhasson.

Történt egy napon, hogy egyik gyermekem el kellett vinnem orvoshoz.Esti időpontot kaptunk,előtte a délelőttöt egy másik város,másik kórházában kezdtük,ahol kiderült, hogy szinte mindenki szabadságon van, csak a betegek nem.Az eset súlyossága miatt mentünk másik város,másik orvosához.

Születése óta küzdünk az ekcémájával,ami szegénykém arcát, fej részeit támadja, de ez most az eddigi legcsúnyább volt, ki is akadtam,mert nem gondoltam, hogy ez az ekcéma ilyet is tud produkálni.Olyan ez,mint a gugli keresőbe beírod,mit keresel,majd nézed a képeket és elszörnyedsz, hogy hogyan alakulhatnak ki ezek a sebek, foltok akármik... és valóban pár nap alatt az egész arca,mint egy himlős gyereknek.... Szóval küzdünk ellene,megyünk a dokihoz magánrendelésre, mivel az államilag támogatottban minden dokit egyszerrre szabadságoltak.... Ez van,nem ragozom tovább.

Jó időt futunk,a doki vár a rendelő kellemes,jó környezet, diagnózis is emgvan 2 perc alatt,kapunk receptet ,én kisebb sokkot,mivel nem erre számítottam,majd indulhatunk.Szeretnék még venni pár led lámpát, hogy az udvar másik részén is legyen egy kis éjszakai hangulat, így leparkolunk az autóval. Minden gyerek maga után zárja az ajtót, élvezik, hogy felelősségteljes feladatot kapnak :-) Pénztártól való távozás után elkezdem keresni a kulcsot, de valahogy akkora lett a táskám, hogy nem akar előbújni a kis huncut,lassan mindent belepakolok a bavásárló kocsiba,de a kulcs sehol. Gondolkodom, hogy hol tehettem le vagy el vagy valami, nyitogatjuk az ajtókat,reménytelen,most mind le lett zárva.Talán az ajtóban maradhatott?Teszem fel a mintegy plátói kérdéstmajd szól fiam, hogy gyere csak anya.Fellélegzek, hogy na jól van, benne hagytam az ajtóban,de kulcs is,autó is megvan.Mire odaérek érzem, hogy megy ki az erő a lábamból,mivel nem az ajtóban,hanem a gyújtáskapcsoló (így mondjuk hivatalosan?) maradt.... Benn a lezárt autóban a kulcs, ami kellene nagyon a hazajutáshoz.

Most azt hagyjuk, hogy egy hét alatt volt egy elutasított pályázatom,ami a jövőnket nagy mértékben tudta volna befolyásolni.... szeretett fürjeink is jobblétre szenderültek....vmi mérgezés következtében... szóval ez kettő.Éreztem, hogy háromig nem áll meg a dolog,de mondjuk ez az ekcéma diagnózis bőven belefért számomra a háromnak...hát nem.Nőből vagyok, autót is szín,forma alapján választok,nem érdekel a motor és nem tudom hengerűrméret vagy hasonlók.Legyen csajos, csili meg vili és zuuum.A műszaki vizsgán is átmentem, nyilván,de nem hozzáértésem okán, nyilván.Megtanultam,de nem értettem.Pedig most jó lenne az a fejezet,hogy bennragadt autókulcs esetén teendők fejezet....

Persze a kb gyerekek születésekor vásárolt telefon is rosszalkodik pár hete.Megbeszéltem vele, hogy szülinapomig kitart,aztán cserélem.Naná, hogy most nem akar nekem segíteni.Nehezen,de tesómmal,mégis férfi jobban ért az autókhoz sikerül konzultálni, bár hallom, ahogy vakargatja okos kis bujicát,magában pedig három miatyánkot lenyom,mert tudja, hogy ebből másik kulcsért el, majd utánam jönni és együtt haza túra lesz, mindez este a nap végén,a megérdemelt pihenés helyett.Én is tudom,mert nem így terveztem.... Na ,de ember tervez...

Okoskodunk még a telefonban, még egyszer ellenőrzöm, hogy minden ajtó zárva van,amikor megtalálom a rést a pajzson, egy ujjnyira maradt az egyik ablak,de ha kicsit lehúzom,akkor megvan az két ujjnyi is.Berohanok a bavásárló kocsival a multiba,akik kb 3 perc múlva zárnak, tehát vesztegetni való idő nulla.A biztonságinak elhadarom, hogy holnap veszek szőke festéket,de most vmi feltöréshez szükséges eszköz kellene most,azonnal,de gyorsban.Újabb fej vakargatása, majd átirányít a recepciósokhoz.Megint elmondom, hogy mi történt...így sokadjára kissé már vicces is lehetne,de még nevetni nem tudok.vonalzó?nem....bambuszfáklya 420ft,elég kecses a szára, régebben ez is vastagabb anyagból készült,de most előnyét látom,nem hátrányát.... Rohanok az autóhoz, gyerek felszólít imára,mantrára mindenre,de főleg a csendre,mert most anyu ezerkettővel kell koncentráljon.Autót még sosem próbáltam feltörni :-) Miközben gyöngyözik a homlokom az erőlködéstől jön a biztonsági és a recepciós hölgy, tesóm navigál a telefonban, valami hajlított drótról magyarázva,nem is értem a technikát,amivel ki tudnám nyitni,vagy vmit elmozdítani.Nem egyszerű meló ez sem, mondom is a gyereknek, ne akarj autótolvaj lenni fiam, kemény meló.Nyomom én is az imákat mantárval, közben...csak nőből vagyok...megállapítom,hogy eleég helyes eza biztonságis....furcsa fintor lenne az élettől x évvel sztorizva a megismerkedésünkről... ÓÓÓ,hát épp a saját autóm próbáltam feltörni,mikor szerelem volt első látásra....na jó térjünk vissza a realitás talajára, és mozdítsunk azon a gombon,mert valóban a biztonságisnál kell meghúzódnunk éjszakára...hmmmm.

Háromnegyed kimozdult állapotában,meg az édes biztonságim duruzsolásával,amiből egy szót nem értek,annyira koncentrálok...nem,nem a jövőmet terveztem vele,becsszó koncentráltam,első autó feltörésem...eddig autófeltörésből szűz voltam....szóval teszek egy próbát az ajtó nyitására.Tádámmmm halleluja és mindenek kinyílik.

Megoldottam.

Megoldottam?

Meg kellett oldanom.

Miután hazaérünk, gyerek ágyba tesz, cuccokat a kocsiban hagyom,de azért megállok egy pillanatra.El kell gondolkozzak ezen az egészen. Hogy miért kapunk néhányan ilyen feladatokat?

Van,ami csak szimplán boldog és elégedett,míg másoknak csak a göröngyös akadályok jutnak, vagy elevickélünk a köztes állapotban?Miért?

Alkotmányosan is jogom van a boldogsághoz.Akkor kihez kellene fordulnom, hogy most már elég a szívatásból,mert kérem a megérdemelt boldogságomat?

Megoldottam ezt is, nem estem el, nem buktam el.

Pedig lehet, hogy pont emiatt kapom sorozatosan? Szeretné látni,meddig bírom?Mikor adom fel?

Rossz hírem van:

SOHA NEM ADOM FEL! soha de soha de soha