Történt egy napon, hogy egyik gyermekem el kellett vinnem orvoshoz.Esti időpontot kaptunk,előtte a délelőttöt egy másik város,másik kórházában kezdtük,ahol kiderült, hogy szinte mindenki szabadságon van, csak a betegek nem.Az eset súlyossága miatt mentünk másik város,másik orvosához.

Születése óta küzdünk az ekcémájával,ami szegénykém arcát, fej részeit támadja, de ez most az eddigi legcsúnyább volt, ki is akadtam,mert nem gondoltam, hogy ez az ekcéma ilyet is tud produkálni.Olyan ez,mint a gugli keresőbe beírod,mit keresel,majd nézed a képeket és elszörnyedsz, hogy hogyan alakulhatnak ki ezek a sebek, foltok akármik... és valóban pár nap alatt az egész arca,mint egy himlős gyereknek.... Szóval küzdünk ellene,megyünk a dokihoz magánrendelésre, mivel az államilag támogatottban minden dokit egyszerrre szabadságoltak.... Ez van,nem ragozom tovább.

Jó időt futunk,a doki vár a rendelő kellemes,jó környezet, diagnózis is emgvan 2 perc alatt,kapunk receptet ,én kisebb sokkot,mivel nem erre számítottam,majd indulhatunk.Szeretnék még venni pár led lámpát, hogy az udvar másik részén is legyen egy kis éjszakai hangulat, így leparkolunk az autóval. Minden gyerek maga után zárja az ajtót, élvezik, hogy felelősségteljes feladatot kapnak :-) Pénztártól való távozás után elkezdem keresni a kulcsot, de valahogy akkora lett a táskám, hogy nem akar előbújni a kis huncut,lassan mindent belepakolok a bavásárló kocsiba,de a kulcs sehol. Gondolkodom, hogy hol tehettem le vagy el vagy valami, nyitogatjuk az ajtókat,reménytelen,most mind le lett zárva.Talán az ajtóban maradhatott?Teszem fel a mintegy plátói kérdéstmajd szól fiam, hogy gyere csak anya.Fellélegzek, hogy na jól van, benne hagytam az ajtóban,de kulcs is,autó is megvan.Mire odaérek érzem, hogy megy ki az erő a lábamból,mivel nem az ajtóban,hanem a gyújtáskapcsoló (így mondjuk hivatalosan?) maradt.... Benn a lezárt autóban a kulcs, ami kellene nagyon a hazajutáshoz.

Most azt hagyjuk, hogy egy hét alatt volt egy elutasított pályázatom,ami a jövőnket nagy mértékben tudta volna befolyásolni.... szeretett fürjeink is jobblétre szenderültek....vmi mérgezés következtében... szóval ez kettő.Éreztem, hogy háromig nem áll meg a dolog,de mondjuk ez az ekcéma diagnózis bőven belefért számomra a háromnak...hát nem.Nőből vagyok, autót is szín,forma alapján választok,nem érdekel a motor és nem tudom hengerűrméret vagy hasonlók.Legyen csajos, csili meg vili és zuuum.A műszaki vizsgán is átmentem, nyilván,de nem hozzáértésem okán, nyilván.Megtanultam,de nem értettem.Pedig most jó lenne az a fejezet,hogy bennragadt autókulcs esetén teendők fejezet....

Persze a kb gyerekek születésekor vásárolt telefon is rosszalkodik pár hete.Megbeszéltem vele, hogy szülinapomig kitart,aztán cserélem.Naná, hogy most nem akar nekem segíteni.Nehezen,de tesómmal,mégis férfi jobban ért az autókhoz sikerül konzultálni, bár hallom, ahogy vakargatja okos kis bujicát,magában pedig három miatyánkot lenyom,mert tudja, hogy ebből másik kulcsért el, majd utánam jönni és együtt haza túra lesz, mindez este a nap végén,a megérdemelt pihenés helyett.Én is tudom,mert nem így terveztem.... Na ,de ember tervez...

Okoskodunk még a telefonban, még egyszer ellenőrzöm, hogy minden ajtó zárva van,amikor megtalálom a rést a pajzson, egy ujjnyira maradt az egyik ablak,de ha kicsit lehúzom,akkor megvan az két ujjnyi is.Berohanok a bavásárló kocsival a multiba,akik kb 3 perc múlva zárnak, tehát vesztegetni való idő nulla.A biztonságinak elhadarom, hogy holnap veszek szőke festéket,de most vmi feltöréshez szükséges eszköz kellene most,azonnal,de gyorsban.Újabb fej vakargatása, majd átirányít a recepciósokhoz.Megint elmondom, hogy mi történt...így sokadjára kissé már vicces is lehetne,de még nevetni nem tudok.vonalzó?nem....bambuszfáklya 420ft,elég kecses a szára, régebben ez is vastagabb anyagból készült,de most előnyét látom,nem hátrányát.... Rohanok az autóhoz, gyerek felszólít imára,mantrára mindenre,de főleg a csendre,mert most anyu ezerkettővel kell koncentráljon.Autót még sosem próbáltam feltörni :-) Miközben gyöngyözik a homlokom az erőlködéstől jön a biztonsági és a recepciós hölgy, tesóm navigál a telefonban, valami hajlított drótról magyarázva,nem is értem a technikát,amivel ki tudnám nyitni,vagy vmit elmozdítani.Nem egyszerű meló ez sem, mondom is a gyereknek, ne akarj autótolvaj lenni fiam, kemény meló.Nyomom én is az imákat mantárval, közben...csak nőből vagyok...megállapítom,hogy eleég helyes eza biztonságis....furcsa fintor lenne az élettől x évvel sztorizva a megismerkedésünkről... ÓÓÓ,hát épp a saját autóm próbáltam feltörni,mikor szerelem volt első látásra....na jó térjünk vissza a realitás talajára, és mozdítsunk azon a gombon,mert valóban a biztonságisnál kell meghúzódnunk éjszakára...hmmmm.

Háromnegyed kimozdult állapotában,meg az édes biztonságim duruzsolásával,amiből egy szót nem értek,annyira koncentrálok...nem,nem a jövőmet terveztem vele,becsszó koncentráltam,első autó feltörésem...eddig autófeltörésből szűz voltam....szóval teszek egy próbát az ajtó nyitására.Tádámmmm halleluja és mindenek kinyílik.

Megoldottam.

Megoldottam?

Meg kellett oldanom.

Miután hazaérünk, gyerek ágyba tesz, cuccokat a kocsiban hagyom,de azért megállok egy pillanatra.El kell gondolkozzak ezen az egészen. Hogy miért kapunk néhányan ilyen feladatokat?

Van,ami csak szimplán boldog és elégedett,míg másoknak csak a göröngyös akadályok jutnak, vagy elevickélünk a köztes állapotban?Miért?

Alkotmányosan is jogom van a boldogsághoz.Akkor kihez kellene fordulnom, hogy most már elég a szívatásból,mert kérem a megérdemelt boldogságomat?

Megoldottam ezt is, nem estem el, nem buktam el.

Pedig lehet, hogy pont emiatt kapom sorozatosan? Szeretné látni,meddig bírom?Mikor adom fel?

Rossz hírem van:

SOHA NEM ADOM FEL! soha de soha de soha